Наташа

Едно от преимуществата на това да си толкова древно същество—като мен—е, че с времето научаваш много от „вратичките“ и „скритите кодове“. Животът, хората, цивилизацията, планетата – всичко започва да ти прилича на една голяма игра (да кажем: „компютърна“) и ти научаваш всичките скрити трикове, заложени там от създателите. Скритите кодове, да. А създателите имат страхотна фантазия и чувство за хумор. Continue reading Наташа

A pokol nem minden lakója ördög

Trafalminia nem mindig volt földi pokol, a korrupció és a diktatúra szinonimája. Egykoron egy gyönyörű kis ország volt, ahol átlagos, de szabad emberek éltek. Akkoriban még nem tanították meg őket, hogyan lessék meg és súgják be egymást; vagy éppen arra, hogy jelentsék szomszédaikat, mielőtt azok jelentik őket. Nem tanították meg őket a gyűlöletre és a rettegésre; és hogy többé ne tudjanak különbséget tenni olyan dolgok között, mint a tisztelet, a szeretet és a félelem. Continue reading A pokol nem minden lakója ördög

Not Everyone Who Lives in Hell is a Devil

There were no more poets and writers, teachers, politicians, journalists, painters, soldiers, officers from the old police (the one before the militsiya), representatives of the old institutions or the old Academy of Sciences; there were no more merchants, artisans, engineers, firefighters who hadn’t sworn their allegiance to the party… Continue reading Not Everyone Who Lives in Hell is a Devil

Dear Child

Potap was used to it; every time his wife was in one of her moods, it was best for him to just shut up and listen silently to everything she had to say or shout at him. He also had to be mindful of his body language. Smiling could be taken the wrong way, being too serious or glum too. He had to hide behind a mask of something in-between. Then the hug would follow. That was his final master stroke as he held Andreana’s sobbing body. Continue reading Dear Child